anyatudja

Mi köze a reál tárgyaknak a gyerekprogramokhoz? Nagyjából semmi. Miközben azon morfondíroztam, hogy hogyan mutassam be árnyaltan a különböző programokat a szülők és a gyermekek nézőpontjából, az jutott eszembe, hogy a szülők elég balgán szinte sose törekednek arra, hogy megmaradjon az energiájuk a gyereknevelés, szórakoztatás során. Sőt! Inkább az energiaminimumra való törekvés elve jellemez minket, szülőket. Természetesen akaratunkon kívül, de akkor is... Ennyit a reál tárgyak és a gyerekek kapcsolatáról. 

Szívünk-lelkünk beleadjuk, hogy a tervezett program változatos, ámde ismeretszerző is legyen, közben szórakoztassa is a gyereket, ne legyen unalmas és mozogjon is közben a csimota. Póker nyelven: all in. Ilyen, mint tudjuk, nincs. Ha lenne, akkor se lenne semmi értelme. Ugyanis a gyerek teljesen mást élvez ugyanabból a programból, mint a szülei. Nézzünk meg pár programot a legutóbbi utazásunkról, a teljesség igénye nélkül.

A Sümegi Vár

A kisfiúkról az a hír járja, hogy szeretnek harcolni. Kardozni, lövöldözni, elfogni a rosszakat. Van, aki cowboy, sheriff, vagy katona akar lenni. Akad, aki inkább bandita, vagy rendőr, nyomozó, lovag, vagy maga sárkányölő Szent György. Persze vannak, akik inkább tűzoltók, vagy űrhajósok... A mi fiúnk nem annyira művelt a bárminemű háborús témákban. Nálunk a pisztoly, a karabély, sőt a tank is spriccel. Vizet. Nincs túlzottan felvilágosítva a témában. Majd az óvodában.

Van otthon egy szuper (Playmobil) vára. Utazásunk alatt gondoltuk, ha már itt van nem is olyan messze tőlünk a Sümegi Vár (Bánd-Sümeg kb. 50 km), nézzük meg élőben is, milyen egy igazi vár! A meglevő várfogalomhoz társítjuk a valóságos vár képét. Igazi pedagógiai ínyencség!

Olyan delíriumos elképzeléseim voltak, hogy miközben mászunk fel a várhegyen a várhoz, elmesélem, hogyan harcoltak a vitézek. Miért kellett a vizesárok, hogyan éltek a várban a várnépek, milyen részei voltak egy várnak, és egyáltalán, mennyire szipi-szupi lehetett királykisasszonynak, vagy az ő esetében lovagnak vagy királynak lenni. Gondoltam én. Aztán, úgy jártam, mint a belemagyarázós Arany János értelmezők, akiknek Arany az anekdota szerint csak annyit üzent: "Gondolta a fene!", mikor a verseit a lírai én nézőpontja helyett a biológiai én (azaz maga a költő személye) perspektívájából vizsgálták. "Gondolta a fene!" vagy a gyerekem fordításában "Rosszul gondoltad anya, hogy ez a sok általad izginek titulált dolog engem lázba hoz". 

A gyereknek a Sümegi Várban a legizgalmasabb (dobpergés!) a KÜRTŐSKALÁCS volt. A minden bizonnyal korhű, autentikus kürtőskalács. Utazásunk minden napján elmondta, hogy vissza szeretne menni a Sümegi Várba. Ki tudja miért?! Egyébként volt más pozitív hatása is a várnak: azóta minden vár, amit lát, az a Sümegi Vár (a Thomas a gőzmozdony mesében is a Sümegi Vár szerepel, ha esetleg nem tudtad volna ezt a filmtitkot, kedves Olvasó). A kalácson kívül volt a várnak egy másik hihetetlenül izgalmas eleme, a vizesárok feletti felvonóhídon lévő kis nyílás, ahova a felvonásra szolgáló lánc rögzül. Ez a kis rés a középkorban is arra szolgált, hogy mindenféle nagyságú köveket átdobáljunk rajta, majd nézzük és hallgassuk a kavicsok csobbanását. 

A Veszprémi Állatkert

A legtöbb gyerek általában élvezi az állatkertezést, mivel általánosságban véve magukat az állatokat is kedveleik. Legalábbis van valami kedvenc állatuk. Ha az nincs, akkor valamelyiktől biztos sikítófrászt kapnak. Leegyszerűsítve minden gyerek érez valamit az állatok iránt. Ebből kifolyólag állatkertbe menni gyerekkel kötelező, kihagyhatatlan úticél, programpont kell hogy legyen.

Igen, mi is elmentünk állatkertbe. A fővárosiba is és a veszprémibe is. Hogy melyik állat tetszett a gyerekünknek a legjobban? Pesten a szurikáták melletti 80 cm-es átmérőjű beton gyűrű. Igen ritka faj. Ennek a beton alagútnak az a funkciója, hogy ha nyáron kint vannak a kifutón a szurikáták (az Oroszlánkirályból a Timon), akkor a betongyűrbe bemászva nagyon közelről lehet látni a föld alatti járataikat és őket is. Amikor mi ki-be rohangáltunk a betonjáratokban, akkor egy darab szurikáta sem volt a kifutón. Hogy hol voltak, máig homály fedi, de ott, ahol mi voltunk, ott biztos, hogy nem.

Íme a Veszprémi Állatkert legérdekesebb látnivalóinak listája a teljesség igénye nélkül: avargyűjtő, pótkocsis "dzsondír" fűnyírótraktor, kenelből vízleeresztést szolgáló csap, tűzcsap, mozgatható, csikktartóba csimpaszkodva billenthető szemetes és a fotocellás ajtók müködtetése szülők kedélyét borzoló módon (ajtó előtt megtorpanok, kirohanok, úgy, hogy azt higgyék Pestig meg sem állok, majd amikor az ősök is kifele cammognak előttük 2 cm-re megint megtorpanok, majd átvergődve rajtuk, berohanok).

Nagyon büszke vagyok a fiamra, ugyanis a Veszprémi Állatkertben már volt kedvenc állata is: a vadkacsa és a galamb. Mert ugye, galambot (más néven repülő patkányt) Pesten elvétve lát csak az ember és a Városliget, vagy a Kopaszi-gát sincs tele vadkacsával. Igaz, mi már a főváros déli csücskénél lakunk. Ott inkább a szajkó, fakopáncs, cinke, zöld küllő, vörösbegy, rozsdafarkú a jellemző, nem a galamb, vagy a kacsa...

Herendi Porcelánmanufaktúra

Egyeske teljesen átlagos testsúllyal rendelkezik, mégis elefánt lett volna Herenden, ha bejön velem a Porcelánmanufaktúrába. Ketteske azonban csendesen nyáladzva, 5 méter anyaggal rám kötve kiművelte magát a porcelánokból. Egyeske remekül érezte magát. Kavicsot dobált Apával különböző helyeken fellelhető folyékony halmazállapotú elemekbe. Apa erősen átfagyva, porcelán kemény végtagokkal várta a tárlatvezetés végét. Azt hiszem, mindenki élvezte a személyre szabott, egyéni érdeklődést szem előtt tartó programot. A tárlatvezetés végén finom, forró kávé és kakaó várt minket a Múzeumhoz tartozó kávézóban. Hihetetlen bizalommal vannak a látogatók felé a kávézó üzemeltetői. Még a gyerekem is ilyen porcelánból szürcsölte a kakaóját. Igaz a 100 méterrel odébb lévő manufaktúra dolgozói is letették az ecsetet, amikor Egyeske igazi gavallér módjára, szolidan visszahelyezte csészéjét az ivóalkalmatossághoz tartozó szintén porcelánból készült tányérra. A procelánok szinte hangtalan egymáshoz érése zene minden porcelánhoz vagy törékeny tárgyakhoz konyító hozzáértő fülének. Sietve távoztunk. A csészén lévő repedésről semmit sem tudunk, vélhetően a minta része.

Szentgáli Kilátó - Majer Antal Kilátó

Még ragadt a lazúr a 22 méter magas kilátón, annyira friss volt. Érkezésünk előtt egy héttel adták át. Szinte elsőként kaptathattunk fel az istentudja hány lépcsőfokon. Szép kilátás, friss levegő, minimális tériszony. Izgalmas, madártávlatú világ. Izgalmas? Talán a madaraknak... Egyeskét leginkább a kilátó lábánál a felújításból ottmaradt acélsodrony érdekelte, ami erős, ütemes rángatás következtében rendkívül érdekes hangok kiadására volt képes.  

Pápai Várfürdő

Vizes programmal nem nagyon lehet mellélőni. Hacsak nem víziszonyos szerencsétlen gyerek. A Pápai Várfürdő télen igen ingerszegénynek mondható egy 3 éves számára. Egyetlen neki való medence van, amibe a szülei nem mehetnek be vele. Egyetlen fürdőcimborája egy elefánt csúszda. Igen gyermekbarát kialakítású, szinte merőleges csúszófelületű. Természetesen bevihetők a gyerekek a fél óránként random buborékoló hátbőrlenyúzós, fürdőalsóleszedős medencékbe is, de az idősekkel folytatott pogó a bugyborékoló vízi cuccokért nem mondható szórakoztatónak. Az örvénymedence annyira valóságos, hogy oda magamtól be nem vinném a gyereket (apa annál inkább). Az egyetlen beltéri csúszda használatára zsenge kora okán nem jogosult. Érdekelte a víz, de sokkal titokzatosabb volt a mindent nyitó színes, műanyag karórára emlékeztető karperec működési mechanizmusa, vagy a karkötővel működtetett ajtók ki-be csukása. És mivel volt lift is nagyon nem unatkozott elszőszülöttünk.

Imígyen szólott a mi legutóbbi utazásunk egynehány programpontjáról készült tudosítás. Ha elutaznánk még ebben az évezredben, hivatkozva arra, hogy ez a mostani, milyen üdítő volt, azonnal helyzetjelentek. 

Közkedvelt mondás, "ember tervez, Isten végez". Szent meggyőződésem, hogy amit Isten elvégez, elrendel nekem, az számomra csak pozitív előjelű lehet, legyen az adott pillanat bármilyen embert próbáló. E tézisem azonban az "ember tervez, Gyerek végez" mondásra már nem áll. Szent meggyőződésem az is, hogy amit a Gyerek elvégez, elrendel nekem, az Számára csak pozitív előjelű lehet, legyen az adott pillanat bármilyen embert próbáló nekem, szülőnek.

Megvalósítási szakasz - Hova menjünk?

Régen leáldozott már a hippi korszakom. Ebből kifolyólag, amit az adott utazás előtt kitaláltunk utunk végcéljaként, ahhoz körmömszakadtáig ragaszkodom. Amíg hajdanán, az említett písz, láv, frídám, hepinessz életérzés adta volna, hogy "oké, azt mondtuk menjünk Balatonra, de a Boszporusz most jobban bejönne nekem", (mert most nekem NEM a Balaton a Riviéra), és elindultunk a második, ad hoc cél felé, addig most kimondhatatlan hálaérzet fog el, ha egy nap alatt minimális megőrüléssel eljutunk, mondjuk Pestszentlőrincről Bándra (kb. 150 km).

Az őrjítő távolság - A fent említett távolság gyerek nélkül egy átlagember átlagos személygépjárművével kicsit több mint 2 óra alatt abszolválható. Gyermekkel az sem ritkaság, hogy a kettes mögé odabiggyesztődik egy négyes is. Ez csak annyit jelent, hogy egy korábban két órásnak saccolt út egy, vagy több, hátsó ülést bitorló, állandóan két pólusú fiziológiás folyamatokat végző, 100 cm alatti emberi egyedkékkel minimum 24 órát vesz igénybe.

Tudom, tudom... Erősen túlzok, és természetesen ez csak velem, velünk van így. Ami, egyébként a viccet félre téve, lehetséges is. Sógornőm gyermekei genetikusan kódoltak a hosszú utakra. Kitűnően vizsgáznak több száz kilóméteren is. Muszáj is nekik, mert az egyik nagyszülőpár Kárpátalján él. No, de nem csak a dezoxiribonukleinsavat lehet áldani vagy kárhoztatni! Remek (az én gyerekeimet hidegen hagyó) úti játékok léteznek már a társas piacon (pl. különböző járműveket, vagy tereptárgyakat kell keresni az út során /a nevéért még adós maradok/), arra az esetre, ha a purgyéknak nem elég az autós mozi!

Garantált, hogy ha az anyósülésen kezdem az utat, a hátsó ülésen a gyerekülések foglyaként fejezem be. Utam maga a felüdülés: fél laktáló emlőm Ketteske szájába oktrojálva, száz karú Síva istennőként Egyeskét rolettival lekenyerezve, zsupszporért imádkozva telnek az ólomsúlyú másodpercek...

Autóút vs gyerekek - Én mindig próbálok cselezni. Sajnos eddig kevésszer jött be. Teletömött pocakkal indulunk, hozzávetőlegesen a gyerekek alvóidejében. Ez beválhat, ha épp nem túrták fel a választott útvonalat. Vagy nem minden megkülönböztető jelzést használó jármű a mi nyugalmunk háborítását tűzte ki célul. Vagy nem tömtük annyira tele a gyermeket, hogy az elfogyasztott tápanyag a nem megfelelő irányba és az emésztés nem megfelelő ütemében kívánkozzon ki a gyermekből. A sor folytatható, az élet nagy rendező!

Fel kell készülni lélekben arra, hogy igazából az autónk egy játszótér. Leginkább a libikókához hasonlítható. Nálunk így fest a mérleghinta-képlet: ha az egyiknek dolgát kell végeznie, a másik csak az elsőszülött dolga végeztével csinál be, már jóval indulás után, de nem annyival, hogy egy jóérzésű szülő megálljon pelust cserélni. Ha az egyik jóllakott, a másik rögtön megéhezik. Ha az egyik elaludt, a másik rögötn felébred, teszi ezt úgy, hogy az addig alvó is sürgősen abbafejezze a szunyókálást. Ha az egyik fázik, a másik izzad. Ha az egyik nevet, a másik sír. Aztán mindenki sír. A gyerekek és anya is sír, apa meg fogcsikorgatva hallgat, mint a sír. És ekkor a sírás összemossa a tér-idő kontinuumot, s valahogy pont MEGÉRKEZÜNK!

Bababarát szálláshely - Az anyák felé általánosan támasztott elvárások tengerének megfelelni kívánó perszónaként az apartmanokat részesítem előnyben. A korábbi bejegyzésben utaltam rá, hogy miért. Sokáig az elsőszülött csak azt ette, amit én készítettem, úgyhogy ha elutaztunk fontos volt, hogy legyen módom főzni. Ezért a szállásokat erősen szűrtem. Elsődlegesen bababarát helyet kerestem. Tettem ezt egészen addig, amíg meg nem tanultam, hogy a cím, nem szentesíti az eszközt (nem írtam el). A bababarátság szálláséknál nem teljesen fedi le az anyák fejében élő bababarát képet. Attól is bababarát lehet egy szálláshely, ha van konnektorfedő. A jobb helyeken már a biztonsági dugó mellett van etetőszék, kiskád, kiságy, bili stb. De sokszor annyit jelent a bababarát szálláshely, mint az állatbarát szállás, azaz megtűrik a gyereket. Huh... Ez kicsit erősre sikeredett, de, inkább ne bővítsük a szállásunk epitheton ornans-ait, ha azok nem fedik a valóságot... És ami a legfőbb, akiért mindez történik, azt hidegen hagyja, hogy egy szállás magát a gyermekek barátjának mondja-e, vagy sem. Amit otthon megszokott, az itt úgyse izgatja fel: "Otthon van kádam, de ebben a hotelben fürödhetek a mosdókagylóban, mert itt nincs kádam, juhééé!", "Otthon (sajnos) van saját ágyam, most viszont egész végig apa-anya ágyában alhatok, juhééé!" És így tovább.

Megvalósítási szakasz - Mit vigyünk?

Kínos, hogy eddig semelyik utunkon se sikerült mindent elhoznunk, ami kell.

Hála Istennek a hiányok, csak anya cuccaira terjednek ki. Mindenki másnak, mindent sikerült bepakolni, de azt kétszer is! Jöjjön a cucc-mustra!

Apa a szokásos zsákjába pakol. A piros táska hűséges cimbora. Elnyel mindent. Akár focizni megy apa, akár 1 hónapra Törökországba, akár belfödön 3 napra ruccan ki, vagy 7 napra egy valahova, vagy 12 évre Tibetbe. Teljesen mindegy! Apa cucca mindig elég, mindig az időjárásnak megfelelő, sose kevés, sose sok. Minden benne van, minden fronton: ruha, higiénia, szórakozás. És csak kicsit nagyobb, mint egy női neszeszer.

A gyerekek  holmija már kevésbé felel meg a praktikum és az ésszerűség kívánalmainak. Egyszer (ha nincs tétje), megkérem, hogy apa pakolja be az ő táskájukat. Hátha...

Nos. Mindkét gyereknek az adott utazás napjainak megfelelő számú alsóruházat, plusz egy váltás (azaz 6 napra 12 alsógatya, zokni, rövid újjú body, hosszú újjú body stb). Sajnos a zárójeles szakasz esetemben nem önmagam kikarikírozása, hanem a rideg valóság... A korábbi együttható érvényes az összes többi ruhára is. Egy jól méretezett hoki-zsák (jégkorongosoknak kifejlesztett sporttáska, melybe belefér akár a meccs alatt semlegesített ellenfél is, korcsolyástul, sisakostul), azt hiszem, elég is lesz kettőjüknek. Természetesen ebben nincs benne a pelenkázós cucc (pelekák, popsitörlők, popsikrém, pelenkázó alátét), törölközők, mosakodáshoz használt kimondhatatlan nevű gyógyszertári csecsemő kencék, játékok a 3 évesnek és az 5 hósnak. Minden más benne van. Talán még a hokijátékos is...

Konyhás, kencék, kaják, köptetők - azaz a négy sarkából kiforgatott ház.

Kell ugye vinni gyógyszert, mert ha nem viszünk azt megérzi a betegség és már jön is, és le is csap! Szóval kell lázcsillapító 5 hótól 31 évig valónak, köptető, orrkidugító apparát és csepp (+ porszívó az orrszívóhoz), mindenféle fájdalomcsillapító (sajnos az élet terhének cipelése folyományaként kialakuló fájdalomra nincs gyógyírem nekem sem), torokfertőtlenítő, köhögéscsillapító, lázmérő és ragtapasz. Igazi kis patikám van otthon. Nem csodálkoznék, ha egyik éjszaka hozzám csöngetnének be tévedésből a betegek a sarkon túli éjjel-nappali gyógyszertár helyett. Szóval, viszünk gyógyszert is.

Viszünk mindnet, ami a vízhez kell. Legyen szó mosogatásról, vagy a mindennapi mosakodásról, vagy egy termálfürdőben eltöltött napról. Plusz törülközők, sampon, tusfürdő, folyékony szappan, mosó- és mosogatószer, vízi játékok, vízi pelenka, karuszó, felfújható gumiállat (szigorúan állat!), gyerekek ivóeszköze stb.

Ha apartman, akkor saját konyha. Ha saját konyha, akkor saját edények. Nincs mese. Jön velünk az éles zöldséges kés, a recés húsvágó kés, a kenyérvágó kés. Nem hagyjhatjuk otthon jénai Jenőt, Vágó deszka Pistát, Spongya Bobot, a mosogatószivacsot, a müzlis tálat, a kedvenc kiskanalakat, a Csészikét, a teás bögrémet. Nem adok mindenkinek nevet... Neeeem... Kell még száraz konyhai törlőkendő, konyharuha, szalvéta, fogpiszkáló, szívószál, szemeteszsák, tehát minden, ami a koynhában van.

Ha én főzök, ahhoz kell alapanyag is. Nem bízzuk a véletlenre, se a mindenhol gombamód terjedő Tesco-ra. Mindent viszünk. Só, vegeta, liszt, cukor, fűszerek, gríz, müzli, pehely, csokikrém, tészta, rizs, olaj, zöldség, gyümölcs, vaj, sajt, felvágott. A tetőcsomagtartón kitűnően rögzíthető az 500 literes hűtő és a stelázsi.

Megvalósítási szakasz - Mit csináljunk?

Nos, ez a pont megér egy misét! És egy külön bejegyzést is.