Ha valaki azért utazik el, mondjuk egy hosszú hétvégén, hogy kipihenje magát, annak biztos, hogy nincs egy, két, vagy több kiskorú, nagyszülőkre már/még nem hagyható, normálisan funkcionáló, valóságos gyermeke.

Ez egy minden kisgyerekes szülők által megállapított, hovatovább megkérdőjelezhetetlen axióma.

Mert, ha már rendelkezünk a fent említett gyermekekkel és vagyunk oly botorok, hogy nekivágunk kis hazánknak (a bátrabb, extrém "sportolók" akár külhonnak), akkor fel kell készülnünk minden ízünkben arra, hogy fáradtabban térünk haza, mint ahogy elindultunk.

Tervezési szakasz – Hova menjünk?

Mindennemű tervezést megelőz egy számvető fázis. Először is átgondoljuk, hogy mire mennyit költhetünk. Másodszor eltöprengünk azon, hogy el akarunk-e menni egyáltalán, vagy inkább majd 20 év múlva kerítsünk rá sort. Balgaság! Persze, hogy megyünk!

A tervezési szakasz legelső pontja kiötölni azt, hogy milyen messziről akarunk mombiként* hazatérni. 50, 100, 150, 200 km messzeségből, vagy kevesebb, esetleg több? Ha több, akkor ne nézzünk a minket körülvevő, értetlenkedő "besenyőpistabácsikra" furcsán, mikor azt kérdezik a jól ismert hangsúllyal, hogy "noooormális" vagy?

Ebben a pontban mérlegeljük azt is, hogy inkább egy nagyvárosi forgatagban veszítsük el valamelyik „szemünk fényét”, vagy a Balatonba próbáljuk belefullasztani, esetleg egy erdőben csapja ki a testvére szemét egy ággal, vagy egy aprócska falu összes lakója meneküljön előlünk fejvesztve valahol. „Mondd, te mit választanál?”

A SZÉP-kártyák világában a szállásra vonatkozóan a sok elvárásunk mellett domináns keresési feltétel lehet, hogy a választott szálláshely elfogad-e SZÉP-kártyát vagy sem. Számunkra releváns, mert van ilyen fizetésőeszközünk. Természetesen, akinek nincs, máshogy szűkíti a keresést.

A következő lépés eldönteni azt, hogy melyik szállástípus a legmegfelelőbb a családunknak. Előre megfontolandó, hogy az utazás alatt is kényszeresen meg akarunk felelni a magunkkal szemben felállított elvárásainknak, vagy minden vonatkozásban megpróbálunk lazítani?

  • Ha az otthoni életérzést akarom az utazásra adaptálni (otthon az én dolgom a főzés, takarítás stb), akkor apartmanban érdemes gondolkodni. Abból is a nem közös konyhás, jól felszerelt változatban (azaz a főző alkalmatosság nem egy két főzőlapos Rezsó Rezső). Persze nemcsak azért választhatunk apartmant, mert az anyai identitásunk szerves része a konyhában gyökeret eresztés és a hadviselés a látható és láthatatlan koszok ellen, hanem olyan prózai okok miatt is, mint a limitált keretösszeg, amiből gazdálkodunk.
  • Ha egy kicsit lazábban állunk magunkhoz és az utazáshoz is, és persze meg is engedhetjük pénzügyileg, és a gyerek(ek) is hajlandóak megenni mást is a mamma főztjén kívül, akkor a legjobb választás egy sokcsillagos, magát bababarát címmel felruházó wellnes hotel. Ott minden van. Csoki, ropi, körhinta, wellnes, fittnes, Lockness és ami a legfontosabb gyerekmegőrző! Mondjuk, ezzel a szállásfajtával úgy vagyok, mint Csoóri Sándor a Csodakutyával "(...) csak egyszer láttam,/ úgy álmodtam róla."
  • Húzd meg ereszd meg választás lehet a panzió, vagy a vendégház. Itt kérhetünk ellátást is (amilyet a hely felajánl), vagy ehetünk, amit akarunk, ahol akarunk. Ki is vagyunk szolgálva, meg nem is. Mint a gazdag bíró okos lánya a magyar népmesében.
  • A bátrabbak, az igazán hárdkór laza családok kempingezhetnek is, vagy kereshetnek lakáscserés szállásokat is.

Tervezési szakasz - Mit vigyünk?

Csak a legszükségesebb dolgokat. Azaz mindent. Fogd meg a ház, lakás négy sarkát, fogj egy feketelyuk tulajdonságait magán viselő sporttáskát és öntsd bele a házad, lakásod teljes tartalmát, elkerülendő, hogy otthon maradjon valami! Ennyire egyszerű! Szerény véleményem szerint, felesleges mindenféle listákat gyártani. Vagy mindent viszünk, vagy… mindent viszünk. Kész.

A mostani kiruccanásunk végén a pápai várfürdő parkolójában kocsinkat nézegetve így szólt egy kedves idősebb pár: "Nézd már Józsi, ezek is költöznek!". Ennyit a jól megfontolt csomagolás technikámról.

Tervezési szakasz - Mit csináljunk?

Szülőként a legpihentetőbb program a hosszútávú alvás lenne. Ez természetesen teljességgel lehetetlen, hiszen idegen helyen a kiadós alvás gyereknek megugorhatatlan akadály. Ő későn fekszik, korán kel.  Az életkorának megfelelő alvással töltött órákat egy gyerek utazás alatt minimum felére csökkenti. Mit jelent ez?

Egyfelől azt, hogy senki sem alszik eleget. Ebből kifolyólag az alaphangulat jellemzően magyaros (azaz állandó jelleggel igen paprikás).

Másfelől a kialvatlan társaságot szórakoztatni kell. A kenyér adott, már csak a cirkusz hiányzik. A gyermekeket nemző egyedek, azaz mi szülők, kínos pontossággal körülhatároljuk az építő, megfelelő módon nevelve szórakoztató, ámde gyerekeknek való programok repertoárját. Programlistánkat szorongatva loholunk egyik programpontról a másikra, miközben megállapítjuk, hogy munkánk Sziszüphoszéhoz hasonlítható. Erről bővebben a Gyerekprogramok szülő- kontra gyerekszemmel című bejegyzésben tájékozódhat a kedves Olvasó.

Programarzenálunk nem lőhet nagyon mellé, ha lehet fürödni, rohangálni, ugrálni, dobálni, ordítani, állatokat etetni, vagy állatokra felülni és új játékokat kipróbálni, vagy megszerezni. Jó, ha a programok között akad olyan is, amely lefedi valamilyen mértékben a gyermek érdeklődését, irányultságát. A herendi porcelánmanufaktúra csak a legelvetemültebb angol nörsz nevelte kisasszonyoknak megfelelő program, más gyerek számára szigorúan ellenjavallt. Ezeket szem előtt tartva már nincs is olyan nehéz dolgunk, ugye?!

Láthatjuk, hogy már az utazásunk tervezési fázisa is kemény dió, hát még a megvalósítás! Mondhatnánk, minek tervezzünk, úgyis másodpercek leforgása alatt semmisé válhat minden! Ez igaz. Sose bánd! Nyugtasson az a tudat, hogy legalább van egy kész útiterved arra az esetre, ha majd az unokákkal utazol el. Ha akkor se sikerül megvalósítani, akkor annak örülj, hogy volt pár szabad órád valamikor az életedben, amit az utazási terv elkészítésével tölthettél. Ki a kicsit nem becsüli…

*mombie - az angol mother és zombie szavak összevonásával keletkezett főnév, jelentése élőhalott állapotú, vagy halvajáró anya