Az előző bejegyzésben megpróbáltam bemutatni, milyen egy két kisgyerekes család utazásának legelső, tervezési fázisa. A mostani írás a tervek megvalósulásának mikéntjéről fog szólni.

Közkedvelt mondás, "ember tervez, Isten végez". Szent meggyőződésem, hogy amit Isten elvégez, elrendel nekem, az számomra csak pozitív előjelű lehet, legyen az adott pillanat bármilyen embert próbáló. E tézisem azonban az "ember tervez, Gyerek végez" mondásra már nem áll. Szent meggyőződésem az is, hogy amit a Gyerek elvégez, elrendel nekem, az Számára csak pozitív előjelű lehet, legyen az adott pillanat bármilyen embert próbáló nekem, szülőnek.

Megvalósítási szakasz - Hova menjünk?

Régen leáldozott már a hippi korszakom. Ebből kifolyólag, amit az adott utazás előtt kitaláltunk utunk végcéljaként, ahhoz körmömszakadtáig ragaszkodom. Amíg hajdanán, az említett písz, láv, frídám, hepinessz életérzés adta volna, hogy "oké, azt mondtuk menjünk Balatonra, de a Boszporusz most jobban bejönne nekem", (mert most nekem NEM a Balaton a Riviéra), és elindultunk a második, ad hoc cél felé, addig most kimondhatatlan hálaérzet fog el, ha egy nap alatt minimális megőrüléssel eljutunk, mondjuk Pestszentlőrincről Bándra (kb. 150 km).

Az őrjítő távolság - A fent említett távolság gyerek nélkül egy átlagember átlagos személygépjárművével kicsit több mint 2 óra alatt abszolválható. Gyermekkel az sem ritkaság, hogy a kettes mögé odabiggyesztődik egy négyes is. Ez csak annyit jelent, hogy egy korábban két órásnak saccolt út egy, vagy több, hátsó ülést bitorló, állandóan két pólusú fiziológiás folyamatokat végző, 100 cm alatti emberi egyedkékkel minimum 24 órát vesz igénybe.

Tudom, tudom... Erősen túlzok, és természetesen ez csak velem, velünk van így. Ami, egyébként a viccet félre téve, lehetséges is. Sógornőm gyermekei genetikusan kódoltak a hosszú utakra. Kitűnően vizsgáznak több száz kilóméteren is. Muszáj is nekik, mert az egyik nagyszülőpár Kárpátalján él. No, de nem csak a dezoxiribonukleinsavat lehet áldani vagy kárhoztatni! Remek (az én gyerekeimet hidegen hagyó) úti játékok léteznek már a társas piacon (pl. különböző járműveket, vagy tereptárgyakat kell keresni az út során /a nevéért még adós maradok/), arra az esetre, ha a purgyéknak nem elég az autós mozi!

Garantált, hogy ha az anyósülésen kezdem az utat, a hátsó ülésen a gyerekülések foglyaként fejezem be. Utam maga a felüdülés: fél laktáló emlőm Ketteske szájába oktrojálva, száz karú Síva istennőként Egyeskét rolettival lekenyerezve, zsupszporért imádkozva telnek az ólomsúlyú másodpercek...

Autóút vs gyerekek - Én mindig próbálok cselezni. Sajnos eddig kevésszer jött be. Teletömött pocakkal indulunk, hozzávetőlegesen a gyerekek alvóidejében. Ez beválhat, ha épp nem túrták fel a választott útvonalat. Vagy nem minden megkülönböztető jelzést használó jármű a mi nyugalmunk háborítását tűzte ki célul. Vagy nem tömtük annyira tele a gyermeket, hogy az elfogyasztott tápanyag a nem megfelelő irányba és az emésztés nem megfelelő ütemében kívánkozzon ki a gyermekből. A sor folytatható, az élet nagy rendező!

Fel kell készülni lélekben arra, hogy igazából az autónk egy játszótér. Leginkább a libikókához hasonlítható. Nálunk így fest a mérleghinta-képlet: ha az egyiknek dolgát kell végeznie, a másik csak az elsőszülött dolga végeztével csinál be, már jóval indulás után, de nem annyival, hogy egy jóérzésű szülő megálljon pelust cserélni. Ha az egyik jóllakott, a másik rögtön megéhezik. Ha az egyik elaludt, a másik rögötn felébred, teszi ezt úgy, hogy az addig alvó is sürgősen abbafejezze a szunyókálást. Ha az egyik fázik, a másik izzad. Ha az egyik nevet, a másik sír. Aztán mindenki sír. A gyerekek és anya is sír, apa meg fogcsikorgatva hallgat, mint a sír. És ekkor a sírás összemossa a tér-idő kontinuumot, s valahogy pont MEGÉRKEZÜNK!

Bababarát szálláshely - Az anyák felé általánosan támasztott elvárások tengerének megfelelni kívánó perszónaként az apartmanokat részesítem előnyben. A korábbi bejegyzésben utaltam rá, hogy miért. Sokáig az elsőszülött csak azt ette, amit én készítettem, úgyhogy ha elutaztunk fontos volt, hogy legyen módom főzni. Ezért a szállásokat erősen szűrtem. Elsődlegesen bababarát helyet kerestem. Tettem ezt egészen addig, amíg meg nem tanultam, hogy a cím, nem szentesíti az eszközt (nem írtam el). A bababarátság szálláséknál nem teljesen fedi le az anyák fejében élő bababarát képet. Attól is bababarát lehet egy szálláshely, ha van konnektorfedő. A jobb helyeken már a biztonsági dugó mellett van etetőszék, kiskád, kiságy, bili stb. De sokszor annyit jelent a bababarát szálláshely, mint az állatbarát szállás, azaz megtűrik a gyereket. Huh... Ez kicsit erősre sikeredett, de, inkább ne bővítsük a szállásunk epitheton ornans-ait, ha azok nem fedik a valóságot... És ami a legfőbb, akiért mindez történik, azt hidegen hagyja, hogy egy szállás magát a gyermekek barátjának mondja-e, vagy sem. Amit otthon megszokott, az itt úgyse izgatja fel: "Otthon van kádam, de ebben a hotelben fürödhetek a mosdókagylóban, mert itt nincs kádam, juhééé!", "Otthon (sajnos) van saját ágyam, most viszont egész végig apa-anya ágyában alhatok, juhééé!" És így tovább.

Megvalósítási szakasz - Mit vigyünk?

Kínos, hogy eddig semelyik utunkon se sikerült mindent elhoznunk, ami kell.

Hála Istennek a hiányok, csak anya cuccaira terjednek ki. Mindenki másnak, mindent sikerült bepakolni, de azt kétszer is! Jöjjön a cucc-mustra!

Apa a szokásos zsákjába pakol. A piros táska hűséges cimbora. Elnyel mindent. Akár focizni megy apa, akár 1 hónapra Törökországba, akár belfödön 3 napra ruccan ki, vagy 7 napra egy valahova, vagy 12 évre Tibetbe. Teljesen mindegy! Apa cucca mindig elég, mindig az időjárásnak megfelelő, sose kevés, sose sok. Minden benne van, minden fronton: ruha, higiénia, szórakozás. És csak kicsit nagyobb, mint egy női neszeszer.

gyerekek  holmija már kevésbé felel meg a praktikum és az ésszerűség kívánalmainak. Egyszer (ha nincs tétje), megkérem, hogy apa pakolja be az ő táskájukat. Hátha...

Nos. Mindkét gyereknek az adott utazás napjainak megfelelő számú alsóruházat, plusz egy váltás (azaz 6 napra 12 alsógatya, zokni, rövid újjú body, hosszú újjú body stb). Sajnos a zárójeles szakasz esetemben nem önmagam kikarikírozása, hanem a rideg valóság... A korábbi együttható érvényes az összes többi ruhára is. Egy jól méretezett hoki-zsák (jégkorongosoknak kifejlesztett sporttáska, melybe belefér akár a meccs alatt semlegesített ellenfél is, korcsolyástul, sisakostul), azt hiszem, elég is lesz kettőjüknek. Természetesen ebben nincs benne a pelenkázós cucc (pelekák, popsitörlők, popsikrém, pelenkázó alátét), törölközők, mosakodáshoz használt kimondhatatlan nevű gyógyszertári csecsemő kencék, játékok a 3 évesnek és az 5 hósnak. Minden más benne van. Talán még a hokijátékos is...

Konyhás, kencék, kaják, köptetők - azaz a négy sarkából kiforgatott ház.

Kell ugye vinni gyógyszert, mert ha nem viszünk azt megérzi a betegség és már jön is, és le is csap! Szóval kell lázcsillapító 5 hótól 31 évig valónak, köptető, orrkidugító apparát és csepp (+ porszívó az orrszívóhoz), mindenféle fájdalomcsillapító (sajnos az élet terhének cipelése folyományaként kialakuló fájdalomra nincs gyógyírem nekem sem), torokfertőtlenítő, köhögéscsillapító, lázmérő és ragtapasz. Igazi kis patikám van otthon. Nem csodálkoznék, ha egyik éjszaka hozzám csöngetnének be tévedésből a betegek a sarkon túli éjjel-nappali gyógyszertár helyett. Szóval, viszünk gyógyszert is.

Viszünk mindnet, ami a vízhez kell. Legyen szó mosogatásról, vagy a mindennapi mosakodásról, vagy egy termálfürdőben eltöltött napról. Plusz törülközők, sampon, tusfürdő, folyékony szappan, mosó- és mosogatószer, vízi játékok, vízi pelenka, karuszó, felfújható gumiállat (szigorúan állat!), gyerekek ivóeszköze stb.

Ha apartman, akkor saját konyha. Ha saját konyha, akkor saját edények. Nincs mese. Jön velünk az éles zöldséges kés, a recés húsvágó kés, a kenyérvágó kés. Nem hagyjhatjuk otthon jénai Jenőt, Vágó deszka Pistát, Spongya Bobot, a mosogatószivacsot, a müzlis tálat, a kedvenc kiskanalakat, a Csészikét, a teás bögrémet. Nem adok mindenkinek nevet... Neeeem... Kell még száraz konyhai törlőkendő, konyharuha, szalvéta, fogpiszkáló, szívószál, szemeteszsák, tehát minden, ami a koynhában van.

Ha én főzök, ahhoz kell alapanyag is. Nem bízzuk a véletlenre, se a mindenhol gombamód terjedő Tesco-ra. Mindent viszünk. Só, vegeta, liszt, cukor, fűszerek, gríz, müzli, pehely, csokikrém, tészta, rizs, olaj, zöldség, gyümölcs, vaj, sajt, felvágott. A tetőcsomagtartón kitűnően rögzíthető az 500 literes hűtő és a stelázsi.

Megvalósítási szakasz - Mit csináljunk?

Nos, ez a pont megér egy misét! És egy külön bejegyzést is.