Ilyen heuréka-érzésem volt akkor, amikor elkezdtem tortázni. Majd kisvártatva láttam, hogy blogok milliói szólnak házi, önjelölt és/vagy hivatásos cukrászok sütemény csodáiról, és cukrász technikai fejlesztéseiről (házi fondant, fomratorták stb). Maradtam magamnak… A családom nem kis örömére.
Pedig már olyan delíriumos elképzeléseim is voltak, hogy nyitok egy saját cukrászdát, vagy muffinozót, vagy egy bánom-is-én-mit… Aztán egy ismerősöm ismerőse megnyitotta a saját cukrászdáját… (Egyébként az Asztalkáról beszélek:) Nem leszek én második! Nem kell a cukrászda ötlet! Poshadjon meg mindenki tortája! Majd én megmutatom, hogy meg tudom találni a piaci rést!
Talán… majd máskor, vagy máshol. Egy messzi, távoli galaxisban… Esetleg… Mert ugye, a horgolással is így jártam. Minden fiatal anyuka hogy-hogy nem megtanul horgolni. Természetesen az is lehetséges, hogy már a ded érkezése előtt is tudott. Mindenesetre maci-nyuszi-cica sapiból és horgolt tutyik, babatopánok tömkelegétől próbálnak megválni készítőik mindennemű felületeken, úgyhogy vagy merőben mást fogok horgolni, mint ők, vagy tovább keresek, mivel törhetek be ("kaput, falat").
Egy nagy gond van velem az ilyen feltalálósdi terén: nem szeretek túl nagy pénzmagot mozgósítani az aktuális találmányhoz. Vegyük a tortázást. Gagyi habnyomóval nem lehet barokk cirádákat és rokokó kagylókat pingálni egy tortára. Megfelelő fondantsimító hiányában a felapplikált fondant sem lesz megfelelő (csak olyan tódozott-fótozott). Persze vannak tippek, trükkök, praktikák… Találtam már arra is megoldást, hogyan kell házilag könyvet kötni…
Maradjunk annyiban, hogy inkább kerestem egy könyvkötőt a közelemben, mert olyan közérthetően volt megfogalmazva a könyvkötés folyamata, mint É. Kiss Katalin Grammatika könyve (elnézést a hasonlatért! Ezt leginkább magyar szakot végzettek értik. De kedvcsinálóként hozok majd egy idézetet).
Ennyit a drága apparátokat kiváltó költséghatékony praktikákról.
Azért szeretek még sütni! Úgyhogy lejegyzem a jól bevált recipéket (pl. piskóta fronton) és mellékelek egy-két guszta képet is a művekről. Nem mintha lehetetlen lenne találni az ezer csillió guglis kép közül az enyémhez hasonlót. De azért csak büszke vagyok rájuk! És többségüket az igen aktív Ábi mellett készítettem… Már csak ezért is. És egyébként is, minek magyarázkodom?!
Piskóta tészta:
20 dkg finomliszt
30 dkg cukor
7 tojás
7 ek víz
1 csomag sütőpor (ha a tojások megfelelően vannak kidolgozva, elhagyható, enélkül is felemelkedik)
1 csomag vaníliáscukor
1 citrom reszelt héja (szánalmas, hogy hozzá kell tenni, hogy kezeletlen héjú citromé…)
ízlés szerint mandula-, rum aroma
Elkészítés:
Egyetlen titka van a jó piskótának: külön a tojásokat! Slussz-passz! Tehát, kimérünk mindent. 4 tálra van szükségünk. Egybe megy a liszt, egybe a cukor, egybe a sárgája, egybe a fehérje.
A legnagyobb a sárgájás tál legyen, mert ebbe jön bele apránként mindenki.
Először a fehérjét verjük kemény habbá. A fehérjés keverőt bele lehet tenni a sárgájába, de fordítva nem! Ha adunk egy kis sót a fehérjéhez keményebb habot kapunk. A hab keménysége egyébként függ a tojások frissességétől és hőmérsékletétől is.
A 7 sárgáját összekeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, és a 7 ek vízzel. Mehet a masszába a citromhéj, meg a többi extra is (aromák).
A cukros-sárgájás masszába apránként beletesszük a sütőporos lisztet és a fehérjét. Apránként értsd: egy ek ilyen, egy olyan. És nem összerobotoljuk a dolgokat, vagy mindent egybe oszt kavarunk rajta, hanem figyelünk arra minnél kevésbé törjön a fehérje hab. Így szépen felemelkedik a piskóta.
Vegyük azt például, hogy az ember gyerekén rajta van a süthetnék és segíteni akar anyának. És azt is tételezzük fel, hogy (tfh – emélkszünk matematikából a bizonyításokra?:) a gyerek a már kész fehérjehabba beleoktrojálja a püspökkenyérhez való 60 dkg lisztes aszalékot és kever rajta egy 5-ös fokozat+TURBO gomb kombóval egy jó kiadósat (értsd, a faltól az ágyig minden olyan /pedig külön szobában van az asztal és az ágy/) – na, ilyen esetben a piskóta nem emelkedik sehova, 15kg sütőpor segítségével sem. Olyan laposan sül, amilyen magasan alapból állt a formában.
Annyit még a tészta kidolgozásához, hogy nem kevergetjük a masszát, inkább takargatjuk a masszával az adagolt fehérjét. Akkor minden szép lesz és jó.
Sütés:
Előmelegített sütőben sütjük. Én igen magas fokozaton sütöm, kevés ideig. Ez 180C°-ot jelent és kb. 20 percet. Közben nézem, hogy odaég-e, vagy sem. Csinálok egy tűpróbát, ha azt látom, hogy talán kész. Nem hagyom a sütőben kihűlni, mert akkor tiszta párás-nedves lesz. Inkább kiveszem. Tudom, összeesik, meg jajj, de nekem mégsem esik össze.
A tészta nem fojtós, nem mállós-morzsálódós. Lehet, hogy egyeseknek nagyon édes (lehet kevesebb cukorral)…
Ezeket is ebből a receptből csináltam:
Utoljára kommentelt bejegyzések