anyatudja

Kicsit több, mint három éve már annak, hogy kiestem a világ folyásából. Már nem értesülök rögtön a változásokról. Sem szűkebb, sem tágabb környezetemben. Nem tudom tartani a lépést. Minden kétséget kizáróan lemaradtam. 

Már egy esztendős volt Egyeske, amikor elindultam valami okból kiflyolóag a belvárosba. Ujjongva, már-már visítozva üdvözöltem az "új" metrókocsikat az M2 vonalán. A kocsik a peronon várakozók közül, csak két embernek számítottak újnak. "Csecsemőnek minden új" tartja a mondás. Ez némiképp kiegészítésre szorul, ugyanis a csecsemőt szülő anyának is minden új a szülést követően... Visszatérve a metróhoz. Már jó ideje megújult a vonal. Valószínűleg akkor hozták be a szerelvényeket, teljesen titokban tartva az egész ország előtt, amikor szültem. Kicsit lesajnálóan megmosolyogtak ott a peronon. "Hol volt ez eddig, kómában?" - gondolhatták. Igen. Szülés utáni kómában voltam...

Egy másik emlékezetes kiruccanás szintén Egyeske egyéves kora körülre tehető. Apával kettesben be akartunk ülni egy impozáns cukrászdába. Amikor megérkeztünk, a kezdő pincérfiú hozzánk lépett és megkérdezte, milyen helyet szeretnénk. Azt feleltem, nem dohányzót. A fiú e mondatomtól lányos zavarba jött. Verejtékezve nyögte ki, hogy olyan asztaluk már nincsen. Kérdőn néztünk egymásra mindannyian. Majd folytatta. "Azért nincs nem dohányzó asztalunk, mert már nem lehet sehol sem beltérben dohányozni". "Ühüm." - mondtam én. "Tudja, kómában voltam egy évig." - védekeztem. "Értem. Akkor, ide parancsoljanak." 

Mivel idén májusban Ketteskének is életet adtam, kiújult a szülés utáni kómám. Most a legnagyobb közösségi portálon csapott le rám. 2015-ben érdekes felfedezést tettem. A facebookon vannak csoportok. Igaz, eddig is már tagja voltam egy-két csoportnak, de azokat az ismerőseim, vagy én hoztam létre (pl. egyetemi csoporttársak csoport, vagy Csajok a terhespatológia 108-asból). Eddig nem vettem észre, hogy különböző tematikájú zárt gigacsoportokhoz is  lehet csatlakozni és ott lehet adni, venni, észt, tanácsot osztani, vagy csak egyszerűen lenni. Csupán identifikációs és önbizalomnövelő célzattal. 

Úgyhogy belehúztam. Tagja vagyok a Pestszentlőrinci Anyukáknak, a Szuper használt babaholmiknak, a Babahordozás kérdések-válaszoknak, Eladó babahordozó eszközöknek, a Szoptatási kérdezz-feleleknek, a WHO általi hozzátáplálásnak, a BLW-s, vagy falatkás hozzátáplálásnak, az Ingyen elvihető babaholmiknak. Eddig. A sor a végtelenségig növelhető. A kómámból kifolyólag nem látok nagyon bele a csoportok működési mechanizmusába, de ennek hiányában is bátran állítom, hogy Mérei tanár úrnak igazi ínyencség lenne ezen csoportok vizsgálata. Vagy nem... 

Csoportszűzességemet a Szoptatási kérdezz-felelek csoport vette el... Teljesen "véletlenül" akadtam rá. Egyszercsak ott volt a falamon, hogy csatlakozzak már ehhez a kislétszámú (akkor még csak 6000 fős) csoporthoz, merthogy van ismerősöm, aki tagja már. Jogos a rendszer felvetése, hogy ha van ott ismerősöm, akkor nekem is ott a helyem...(Kérdem én: Miért is?! Mindegy...) Úgyhogy hosszan tartó mérlegelés után egy határozott bal egérgombbal csatlakoztam is. És ekkor kinyílt előttem a világ és egyben elszabadult (itthon) a pokol.

Konklúzió: "Ne Fészbukozzá'..." 

(Pamkutya nagysikerű Gangnam style paródiája https://www.youtube.com/watch?v=5Kj3R_v4gE4)

Mondanák gyermekeim, ha tudnák, mi az a facebook és ismernék Pamkutya munkásságát. Egyeskének már nem kell sok, sajnos, lassan tudni fogja. Vagy, ha nem is fogja érteni, hogy mire jó ez a valami, akkor a logójáról fel fogja ismerni. Mint a youtube-ot. Van itt probléma valamivel? A mai kor gyermekeit szinte lehetetlen megóvni, elzárni, eltiltani a kor vívmányai elől. Nagy dilemma számomra, hogy kellene-e. Hogyan tegyem rá a búrát, ha mindenhonnan minden folyik? Erről inkább majd máskor. 

A probléma ott van, hogy anya a Facebookkal kapcsolódik ki. Ez nem annyira nagy baj, bár némileg minősít. Inkább az időzítés a szűk keresztmetszet. Ugyanis anya, rengetegszer rápillant napközben a zokostelefonjára, pedig már az értesítés jelzőt is kikapcsolta. Rápillant, írom kissé eufemizálva a rideg valóságot. Anya képes lenne órákon keresztül bámulni a telefonját, vagy a tabletet. Újra és újra ráfrissítve a falra. Gáz.

Minél több csoportban tag az ember, annál nagyobb a nyüzsgés a falon. A kérdezz-felelek csoportokban akár percenként érkezhetnek kérdések. Most már tudom azt is, hogy el lehet rejteni a csoportokban zajló aktivitást (magyarul: lehet hide-olni), nem kell mindig szembetalálkozni az állandóan ismétlődő kérdésekkel. Csak akkor miért és minek tag az ember, ugyebár?! Sok dolgot megtanultam már a csoportokról. Ímé a tudás csokrom:

1. A Facebook csoportok olyanok, mint a vietnámi balzsam.

A tigrismintás, kis tégelyes, erős illatú kence mindent gyógyít. Mindenre jó. Még azt is meggyógyítja, amit nem kellene. Hol itt a hasonlóság? Szinte nincs olyan terültete az emberi életnek, szűkebben a gyerekes éltmódnak, melynek ne létezne megfelelő csoport. Igen, mindenre van csoport. Anyaként most az anyalétet érintő csoportokat veszem górcső alá. 

Mit kell egy gyerekkel csinálni? Először is meg kell szülni. Majd etetni, pelenkázni, öltöztetni, hordozni és szórakoztatni kell. Meg persze nevelni. Ennek megfelelően van szülésfeldolgozós csoport, természetes szülős és császáros csoport. Van szoptatós és tápszeres csoport, pépes-pürés hozzátáplálós vagy BLW-s, falatkás hozzátáplálós csoport. Létezik továbbá mosható pelenkás csoport, vannak városonként olcsó, eldobható pelenkás és olcsó, mosható pelenkás zárt csoportok és, ha már nem pelusos a gyerek, az se gond, mert van szobatiszta csoport is! No nem a csoport szobatiszta, bár bízom benne, hanem a csoport témája a szobatisztaság... Vannak babaruhát árusító csoportok. Az ingyenestől az olcsó, de egyben szuper, használt és szuper használt babaholmikig. Tényleg mindenre van csoport. Akár egy-egy ruhadarabnak is lehet csoportja, pl. Puhatalpú babacipő az egészséges lábacskákért csoport. Találhatunk mindennemű hordozós csoportot az árusítón keresztül a tanácsadóson át, egészen a hordozóeszközöket és gyártókat, márkákat minősítő feedback csoportokig, mindent. És, ha már gyerek, akkor játék. Olcsó játék csoport, használt játék csoport, sérült csomagolású játék csoport, Fischer Price csoport bármi... Mindennek van csoportja. MIN-DEN-NEK!!! Nem is folytatom.

2. Adott csoport elveivel ütköző kérdések megfogalmazása felér az ősbűnnel.

Bármilyen emberi csoportosulásról beszéljünk, az hogy valaki valahol tag az azt jelenti, hogy egyetért a csoport írott és íratlan szabályaival, lehetőségéhez mérten be is tartja azokat és természetesen mindenkire ferde szemmel néz, aki nem tagja a csoportnak, vagy más elveket vall, mint amikkel az adott csoport egyetért. 

A Facebook csoportok világában előszeretettel alkalmaznak egyesek egy ősi ellenvéleményt megfogalmazó módszert új köntösbe bújtatva. Én ezt virtuális megkövezésnek nevezem. Szinte minden csoportban találkoztam már ezzel a jelenséggel. 

Ha valaki a hurcis kérdezz felelek csoportban azt kérdezi, hogy milyen kengurut vegyen, hallani lehet, ahogy kis hazánk kendős anyukáinak egy bizonyos része, az adott posztot olvasván, egyszerre vágódik hanyat a székével, vagy dob egy hátast magára kötött gyerekkel, majd haját és ruháit szaggatva értetlenül kiált az ég felé: "Miért akarja EZ megölni a gyerekét?!" És komolyan fontolóra fogja, hogy saját 5 méteres, alsóhangon 30.000-es kendőcsodájával megfojtja a kérdezőt. Akár kétszer is.

Más. Ha valaki a BLW-s hozzátáplálós csoportban pépesítésről, vagy pürékről kérdez, a reakciók olyan hangnemben íródnak, hogy az illető azon nyomban belefojtja magát a kérdéses babaélelembe szégyenében és a botmixerrel vágja fel az ereit sebtiben. "Hogy gondolhatta, hogy EZ itt pürézik?!"

Szoptatós csoportban tápszerről beszélni?! Begyűrűzik a tápszerlobbi! "Kurva anyja csecsiből szopott tej is keserő méreggel forr az torkára" annak, aki tápszerről kérdez! Csak a miheztartás végett mondom. (idézet: Gyarmati Balassi Bálint: Szép magyar comedia)

FIGYELEM! Természetesen általánosítok, ebből kifolyólag a fent leírtak nem érvényesek mindenkire! Akinek nem inge, annak gatyája...

3. A legádázabb támadó hangvétel is megszelidül egy kettőspont zárójel kombináció alkalmazásától:)

Nyilván mindegyikünk találkozott már azzal a jelenséggel, hogy írásban könnyű félreérteni a másikat, vagy olyat beleérezni a mondandójába, amit mi szeretnénk érezni, ámbár nincs benne. Vagy nagyon is jól érezzük a szavak élét, de ha a komment végén ott a :), akkor hiába küldtek el bennünket sejthetően, vagy minden kétséget kizáróan melegebb éghajlatra, nincs mit tennünk, mi vagyunk az EQ-"bajnokok". Mivel nem látjuk, érzékeljük a partnert, nem tudunk következtetéseket levonni az elhangzottakra vonatkozóan a nonverbális jelekből (pl. hangsúlyból, hanglejtésből, szemkontatktusból, végtagtartásból stb). Ezeket a beszédet kísérő jeleket hivatottak pótolni a smile-k, matricák és mindennemű képek.

Ez rendben is lenne, csak ha kapunk egy ilyen jellegű hozzászólást, hogy "Ecsém! Mekkora sz@r vagy! El kéne venni tőled azt a szegény gyereket! :)", akkor, kérem szépen, hogy is van ez?! Most ironizálunk? Vagy gúnyolódunk? Ismeretlenül is ilyen jó viszonyban lennénk, hogy 10.000 ember előtt vicceskedve megalázható vagyok?!

Tudom én, hogy az udvariasság nem mindenkien kenyere, meg azt is, hogy egy giga csoportban az emberek is sokfélék. Próbáltam a legsemlegesebb jelzőt keresni. Bár igaz, írhatnám azt is, hogy ezek a csoporttagok bunkók:), parasztok:)... Ugye, érezzük, hogy miről beszélek?!

4. Majdnem mindenki egyenrangú, da ha az nem is, akkor "szakértő".

A Facebook csoportok nem gomba módjára szaporodnak, bár úgy tűnhet. Létrehozzák őket, olyanok, akik leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy valami maradandót alkossanak ezen a világon. Félre az iróniával, van létjogosultsága a csoportoknak. Nagy hányadának igen. A többiről, most nem beszélünk...

Nos, aki létrehozza a csoportot az az admin, aki addig teljhatalmú, amíg maga mellé nem rendel hű admin-muskétástársakat a renitens csoporttagokkal folytatott ádáz küzdelemben. A legtöbb csoportban vannak a témához értők is, igen kis számban. A hozzáértők mellett találkozhatunk a KV-kal is. Ők a kiemelt válaszadók. Ha valamire nagyon választ keresünk, akkor őket érdemes kékíteni a szakemberek mellett. A sor végén kullogunk mi, kis dilettáns (csak anyák2x). Mielőtt valaki azt hinné, hogy éppen az ölemben van Ketteske és beleoktorjált kis öklével a klaviatúrába, el kell keserítsem... A zárójeles mondatnak van értelme. Ugyanis. A legtöbb csoportban a tájékozódást megkönnyítendő és a vélemény hasznosságának osztályozására, meg kell határoznunk a kérdéshez való hozzáértésünk minőségét. Azaz, ha én válaszolok, akkor én csak egy anya vagyok, akinek van két gyereke. Tehát a hozzáértésem minden szegmense empirikus úton épült be, a témából nem doktoráltam, nem végeztem el semmilyen a témához kötődő 60/90 órás tanfolyamot és nincs a hozzászólásom mögött semmilyen olvasott tudás. Ez lennék én, aki tisztában van a "csak" anyai voltával és nem is nagyon okoskodik.

De van, aki úgy véli, 15.000 komment elolvasása  után, már ő is hordozási tanácsadó-védőnő-gyerekorvos-laktációs tanácsadó-mekk mester és igen magas lóról kommunikál az anyaplebsszel... Persze a hsz végén ott a :)

5. Ahány csoport, annyi zsargon - Facebook pidzsin

Próbáltam a bejegyzésben már többször megcsillogtatni, hogy én már igen kiművelt vagyok a csoportok zsargonját illetően. Remélem sikerült. Lerántanám a fátylat egy-egy rövidítésről, jellemző csoportműködési mechanizmusról. 

. - pontozás. Ha feledésbe merült a posztunk kommentben rögzítsünk egy .-ot és máris a fal legtetején leszünk. Tádám!

kékítés/tagelés - a kékített név felhívás keringőre. A bekékített személy (nem válik Hupiketörpikévé vagy avatarrá) a kékítés következtében értesítést kap, hogy egy beszélgetésben megjelölték. Így vonható be az elfajult kommentekbe az admin, vagy bárki más.

blw - a csecsemők hozzátáplálásának egy módja. A baba irányítja a hozzátáplálás menetét. Feltételei: az ülni tudás. A gyermek visszaöklendezési reflexére operál.

cuppanós pizsi - minden végtag végén passzés pizsama. Neve onnan ered, hogy a gumírozott passzé miatt a pizsama "rácuppan" a gyermek végtagjaira.

hsz - hozzászólás

ht - 1. hordozási tanácsadó, 2. hozzátáplálás

hurci - hordozás szövött kendővel, karikás kendővel, meitai-jal, vagy bármivel KIVÉVE kengurut! (nem vállalom a hordozási eszközök felsorolását...)

hurcikabi - hordozásra készített kabát

hurcimami - hordozást preferáló édesanya

iszsz - igény szerint szoptatott csecsemő (azaz éjjel-nappal, akár percenként)

komment - hozzászólás

KV - kiemelt válaszadó

mosi - mosható pelenka

mosimami - mosható pelenkát preferáló édesanya

poszt - bejegyzés

rágcsalánc - szilikonból készült, babákra teljesen veszélytelen lánc, mely segítség a fogzási időszakban

szt - szoptatási tanácsadó

tápi - tápszer

WAHM mami - otthon dolgozó édesanya (work at home mom), hordozás témában otthon hordozós kabátot varró, rágcsaláncot készítő, csatos hordozót varró anyuka

Új tudáselem beépülése esetén azonnal bővítem a listát.

Vigyázat! Coming out!

Ami ebben a Facebook csoportos történetben a legkellemetlenebb, hogy eme mérföldkő jellegű tapasztalatokra a gyerekeimre fordított játékidőben tettem szert. Lazítani kell néhanapján, rendben. Anyaidő, pipa. Az sem egetrengető vétek, ha pont a Facebook lapozgatással ütöm el az időm. Az viszont az én mércém szerint már nemigen fér bele, hogy játék helyett frissítgessek...

Ezt csak azért írtam, hogy meglegyen a napi önostorozás is. Smile...

Egyébként, ebben sem vagyok egyedül:

http://wmn.hu/2015/04/14/pasztory-dora-coming-out-barnabas-vs-a-kutyuim/

Annyit, de annyit olvastam a gyereknevelésről, hogy az már-már káros. Rengeteg pszicológiai irányzat, iskola összes tézise visszhangzik egyszerre a fejemben. Lelki és testi szemeim előtt állandóan a szülőséget érintő facebook csoportok jótanácsai lengenek, lengedeznek. "Tedd, ne tedd, tedd, ne tedd." Már az akácleveleket is ezzel a két felszólítással tépkedem a "szeret, nem szeret" helyett. A vállaimon angyal Vekerdy-k ülnek, minden szituációra kész tanácsokkal. Csak jó tanácsokat osztanak. A vállamon ülő kisördög én vagyok.

Tanácsok ide, tanácsok oda, valahogy mégse sikerül a legjobban ez a gyereknevelős, ellátós történet. 

Sokszor azt érzem, hogy én magam vagyok az ördög. A Biblia ugyanis így (is) beszél a Gonoszról, "mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1 Péter 5,8). Nos. Én majdnem minden nap pontosan így nézek ki. Ordítva járkálok fel-alá a lakásban. Hol a csokit nyelem el tonnaszámra, hol a gyerekeim jókedvét... Szerencsétlen gyerekeim. Komoly aggályaim vannak afelől, hogy ha ezt egy idegen hallaná, elvitetné őket a gyámüggyel. És a legnagyobb gond, hogy elvileg semmilyen mentális betegséggel nem küzdök. Tehát, nincs mentségem. Én csinálok valamit nagyon rosszul.

1. közbevetés - Tudom, hogy nem vagyok rossz anya. De sokszor jó se. Csak olyan tűrhető. Mi a módja, hogy megkíméljem a gyerekeimet magamtól, ha nem vagyok a legjobb formámban? Nyilván nem sok. Egyedül nem hagyhatom otthon őket, amíg én elmegyek valami kietlen helyre üvölteni...

Nézzünk egy katasztrofális napot a terror házában. Szívélyes üdvözletemet küldöm az otthonunkból!

Már idegbeteg állapotban ébredek. Sokat segít ezen állapot kialakulásában, hogy a 3 éves Egyeske minden éjjel valahogy átkerül a szülői ágyba. Úgy mászik keresztül rajtam, hogy észre se veszem. Ez olyan tomkrúzos mozgáskultúra. Missön impássziböl. Reggelre ödémásra masszírozza a húga kantinjait (értsd anyamelleket). Az őrület határán kelek. Egyeske a szemem kinyitásának hangjára (!) megébred. A menekvés esélytelen. Már türelmetlen vagyok, pedig még vízszintben vagyok. Nem vagyok kedves. Nagyon nem. "Kisfiam! Feküdj már vissza, aludj még egy kicsit! A húgodat kell megszoptatnom, felöltöztetnem, átpelenkáznom. Addig nem lesz rád időm." Monológom közben kihalászom a pizsamás vekkert a rácsos ágyból.

2. közbevetés -  Kérte ez a szerencsétlen elsőszülött, hogy szüljek neki testvért? Dehogy kérte. Akkor miért is haragszom rá, ha az a teljesen jogos elvárása támad az irányomba, hogy vele foglalkozzak, ha már kinyílt a szeme? 

A lakásban általam generált alapzaj elnyomja az utcán közlekedő négyféle busz és a szemben lévő iskolához érkező autók zaját. 7:15. Ordítok. A legtöbbet általam kimondott szó a NE. Mondataim kizárólag felszólító módban hagyják el a számat! "Ne ugrálj az ágyon a húgod feje mellett! Ne feküdj rá! Ne nyúlj a mellemhez! Nem eszünk krémtúrót reggelire! Ne hisztizz! Ne ordíts, mert nem tudok szoptatni! Gyere ide, öltözzünk fel! Menj el pisilni! Vedd fel a zoknid! stb. Gyerekek sírnak. Jó reggelt!

3. közbevetés - Az ilyen reggeleken komolyan elgondolkodom, hogy miért engedte meg Isten, hogy szüljek. Hiszek abban, hogy remek tervei vannak velem. De ilyenkor szemöldökfelvonva, kérdőn nézek a plafonra.

Az ilyen ordítós-hörgős metál napokon senkinek se jó. (Megvan ez a zenei irányzat? Ha nem, akkor egy kis ízelítő: 

Legutolsó sorban természetesen nekem sem jó. Tudom, hogy sok írás azzal érvel, hogy ha az anyának nem jó, akkor az egész családnak nem jó, amivel valamilyen mértékben tudok azonosulni. De, ha az ilyen pocsék napok végén elgondolkodom, mindig oda jutok, hogy ki a bánatot érdekel, hogy nekem most nem volt jó? A gyerekeimnek nem jó! Innentől, más emberi halandó lelki állapota nekem sokadlagos. Az enyém is. És egyébként is, van rá egy éjszakám, hogy helyre pakoljam magam. 

Tudom, hogy akkor lesznek jól a gyerekeim, ha én is jól vagyok. Akkor tudok magamból örömmel és mindent adni, ha nagyjából rendben vagyok. Mielőtt bárki megsajnálna, hogy micsoda önfeláldozó anya vagyok... El kell, hogy keserítsem. Alapvetően önző ember vagyok, úgyhogy teszek azért, hogy nekem jó legyen. A sarki Spar már hétfőn új árukészletet kénytelen rendelni a Milkákból...

Én JÓL vagyok. Akkor is jól vagyok, ha épp rossz napom van. A belső egyensúlyommal, magammal, mindenemmel ki vagyok békülve és összhangban is vagyok még ezeken a pocsék napokon is. A tanácstalanságom keserít el. Mit csináljak? El kell látnom az öthós gyereket. Ő még nem képes a szükségleteit késlelteni. A hároméves már módjával képes rá. Így az első a kicsi lesz. Tehát ellátom a kicsit, majd a nagyot. Ébredés után fél órával vagyunk. Elkészítem a reggelit. És innentől kezdtetét veszi a malenkij robot.

4. közbevetés - Hogy csinálják ezt mások? Nem tudom elképzelni, hogy minden anyának van bejárónője. Vagy ha az nincs, akkor rendeli az ételt, vagy más főz rá. Vagy minden sokgyerekesnek csak a legkisebbje van otthon? Ez is erősen kétséges... Akkor ők, hogy csinálják? Örökké redetlenség van náluk is? Ki vasal? Ki tereget? Ki teszi el a ruhákat? Ki mosogat? Mindenhol van mosogatógép, szárítógép? Ki vásárol? Vagy rajtam kívül mindenki logisztikus munkakörből ment szülni? Csak én nem tudok értelmes, gyerekcentrikus napirendet kreálni?

Közbevetés közbevetése - Lehet nekem vannak magammal szemben irreális elvárásaim. Vagy csak túl sok.  Talán nem lehet két gyerek mellett mindig relatív rend, elmosogatott edények, meleg, főtt étel, minimálisan telített szennyes kosár... 

A reggeli után elmosogatok, berakok egy adag ruhát, és elkezdek főzni. Mire mindennel megvagyok 11 óra van. Addig az elsőszülött ideális esetben játszik egyedül (7-kor kelünk!), vagy nézi a tévét. Tudom, hogy irgalmatlan gáz, de ebben az intervallumban szinte egyáltalán nem tudok a nagyobbal foglalkozni. És ez nagyon elkeserít. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi módon oldjam fel ezt a problémát...

5. közbevetés - Ettől az évtől az óvodaköteles kor a 3 év lett. A nagyobb mehetett volna idén ősszel óvodába, mégse küldtem. Sőt, kikértem! Bevallom sokszor elbizonytalanodom, hogy jól döntöttem-e. Megviselné az óvoda. De így ridegtartáson van itthon. Mi jobb?

Ha együtt játszunk az összes vonat azt szajkózza, hogy most nem tudok veled játszani, mert sok a dolgom... Irgalmatlanul kínos! Sajnos ez a tükör, amit a gyerekem játéka mutat, nem homályos, mint az, amiről Pál apostol beszél... Ez vesébehatolóan pontos képet ad... Fájóan pontosat... A temérdek magamra aggatott, fellvállalt feladat bedarál és csak a gyerekekre nem jut idő.

Ahogy telik a nap egyre többet ordítok, és egyre durvább vagyok. Sziszegek. Amikor tükörbe nézek látom az összes ókori nőnemű szörnyeteget (Fúria, Hárpia, Szkülla, Kharübdisz stb) 

A gyerek meg áll előttem és kedélyállapotától függően visszatükröz engem, magamnak. Félelmetes vagyok... Zengenek a falak az állandó nemektől és inog az anyaképem alapja. A kérdés: Mi is az anyaképem alapja?

6. közbevetés - Mert valójában anyaként mi is a dolgom? Az, hogy anya legyek. Pfff. De megmondtam! Nem bejárónő, nem takarítónő. Nem szakács. Hanem anya. Elsődlegesen anya. 

Mégis, furdal a lelkiismeret, ha áll a koszos edényhalmaz, ha csordul ki a szennyes. Mardos az önvád, ha csönget a pizzafutár. 

Amikor már teljesen tanácstalan vagyok eszembe jut egy másik biblai idézet: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket" (Mk 10, 13-16). Képes vagyok magamhoz engedni a saját gyerekemet? Vagy felhúzok egy feladat-falat kettőnk közé, beásom magam a napi teendők lövészárkába és néha kivakkantok egy-egy jó szót hozzájuk?

Nem akarok ilyen lenni... 

Mi köze a reál tárgyaknak a gyerekprogramokhoz? Nagyjából semmi. Miközben azon morfondíroztam, hogy hogyan mutassam be árnyaltan a különböző programokat a szülők és a gyermekek nézőpontjából, az jutott eszembe, hogy a szülők elég balgán szinte sose törekednek arra, hogy megmaradjon az energiájuk a gyereknevelés, szórakoztatás során. Sőt! Inkább az energiaminimumra való törekvés elve jellemez minket, szülőket. Természetesen akaratunkon kívül, de akkor is... Ennyit a reál tárgyak és a gyerekek kapcsolatáról. 

Szívünk-lelkünk beleadjuk, hogy a tervezett program változatos, ámde ismeretszerző is legyen, közben szórakoztassa is a gyereket, ne legyen unalmas és mozogjon is közben a csimota. Póker nyelven: all in. Ilyen, mint tudjuk, nincs. Ha lenne, akkor se lenne semmi értelme. Ugyanis a gyerek teljesen mást élvez ugyanabból a programból, mint a szülei. Nézzünk meg pár programot a legutóbbi utazásunkról, a teljesség igénye nélkül.

A Sümegi Vár

A kisfiúkról az a hír járja, hogy szeretnek harcolni. Kardozni, lövöldözni, elfogni a rosszakat. Van, aki cowboy, sheriff, vagy katona akar lenni. Akad, aki inkább bandita, vagy rendőr, nyomozó, lovag, vagy maga sárkányölő Szent György. Persze vannak, akik inkább tűzoltók, vagy űrhajósok... A mi fiúnk nem annyira művelt a bárminemű háborús témákban. Nálunk a pisztoly, a karabély, sőt a tank is spriccel. Vizet. Nincs túlzottan felvilágosítva a témában. Majd az óvodában.

Van otthon egy szuper (Playmobil) vára. Utazásunk alatt gondoltuk, ha már itt van nem is olyan messze tőlünk a Sümegi Vár (Bánd-Sümeg kb. 50 km), nézzük meg élőben is, milyen egy igazi vár! A meglevő várfogalomhoz társítjuk a valóságos vár képét. Igazi pedagógiai ínyencség!

Olyan delíriumos elképzeléseim voltak, hogy miközben mászunk fel a várhegyen a várhoz, elmesélem, hogyan harcoltak a vitézek. Miért kellett a vizesárok, hogyan éltek a várban a várnépek, milyen részei voltak egy várnak, és egyáltalán, mennyire szipi-szupi lehetett királykisasszonynak, vagy az ő esetében lovagnak vagy királynak lenni. Gondoltam én. Aztán, úgy jártam, mint a belemagyarázós Arany János értelmezők, akiknek Arany az anekdota szerint csak annyit üzent: "Gondolta a fene!", mikor a verseit a lírai én nézőpontja helyett a biológiai én (azaz maga a költő személye) perspektívájából vizsgálták. "Gondolta a fene!" vagy a gyerekem fordításában "Rosszul gondoltad anya, hogy ez a sok általad izginek titulált dolog engem lázba hoz". 

A gyereknek a Sümegi Várban a legizgalmasabb (dobpergés!) a KÜRTŐSKALÁCS volt. A minden bizonnyal korhű, autentikus kürtőskalács. Utazásunk minden napján elmondta, hogy vissza szeretne menni a Sümegi Várba. Ki tudja miért?! Egyébként volt más pozitív hatása is a várnak: azóta minden vár, amit lát, az a Sümegi Vár (a Thomas a gőzmozdony mesében is a Sümegi Vár szerepel, ha esetleg nem tudtad volna ezt a filmtitkot, kedves Olvasó). A kalácson kívül volt a várnak egy másik hihetetlenül izgalmas eleme, a vizesárok feletti felvonóhídon lévő kis nyílás, ahova a felvonásra szolgáló lánc rögzül. Ez a kis rés a középkorban is arra szolgált, hogy mindenféle nagyságú köveket átdobáljunk rajta, majd nézzük és hallgassuk a kavicsok csobbanását. 

A Veszprémi Állatkert

A legtöbb gyerek általában élvezi az állatkertezést, mivel általánosságban véve magukat az állatokat is kedveleik. Legalábbis van valami kedvenc állatuk. Ha az nincs, akkor valamelyiktől biztos sikítófrászt kapnak. Leegyszerűsítve minden gyerek érez valamit az állatok iránt. Ebből kifolyólag állatkertbe menni gyerekkel kötelező, kihagyhatatlan úticél, programpont kell hogy legyen.

Igen, mi is elmentünk állatkertbe. A fővárosiba is és a veszprémibe is. Hogy melyik állat tetszett a gyerekünknek a legjobban? Pesten a szurikáták melletti 80 cm-es átmérőjű beton gyűrű. Igen ritka faj. Ennek a beton alagútnak az a funkciója, hogy ha nyáron kint vannak a kifutón a szurikáták (az Oroszlánkirályból a Timon), akkor a betongyűrbe bemászva nagyon közelről lehet látni a föld alatti járataikat és őket is. Amikor mi ki-be rohangáltunk a betonjáratokban, akkor egy darab szurikáta sem volt a kifutón. Hogy hol voltak, máig homály fedi, de ott, ahol mi voltunk, ott biztos, hogy nem.

Íme a Veszprémi Állatkert legérdekesebb látnivalóinak listája a teljesség igénye nélkül: avargyűjtő, pótkocsis "dzsondír" fűnyírótraktor, kenelből vízleeresztést szolgáló csap, tűzcsap, mozgatható, csikktartóba csimpaszkodva billenthető szemetes és a fotocellás ajtók müködtetése szülők kedélyét borzoló módon (ajtó előtt megtorpanok, kirohanok, úgy, hogy azt higgyék Pestig meg sem állok, majd amikor az ősök is kifele cammognak előttük 2 cm-re megint megtorpanok, majd átvergődve rajtuk, berohanok).

Nagyon büszke vagyok a fiamra, ugyanis a Veszprémi Állatkertben már volt kedvenc állata is: a vadkacsa és a galamb. Mert ugye, galambot (más néven repülő patkányt) Pesten elvétve lát csak az ember és a Városliget, vagy a Kopaszi-gát sincs tele vadkacsával. Igaz, mi már a főváros déli csücskénél lakunk. Ott inkább a szajkó, fakopáncs, cinke, zöld küllő, vörösbegy, rozsdafarkú a jellemző, nem a galamb, vagy a kacsa...

Herendi Porcelánmanufaktúra

Egyeske teljesen átlagos testsúllyal rendelkezik, mégis elefánt lett volna Herenden, ha bejön velem a Porcelánmanufaktúrába. Ketteske azonban csendesen nyáladzva, 5 méter anyaggal rám kötve kiművelte magát a porcelánokból. Egyeske remekül érezte magát. Kavicsot dobált Apával különböző helyeken fellelhető folyékony halmazállapotú elemekbe. Apa erősen átfagyva, porcelán kemény végtagokkal várta a tárlatvezetés végét. Azt hiszem, mindenki élvezte a személyre szabott, egyéni érdeklődést szem előtt tartó programot. A tárlatvezetés végén finom, forró kávé és kakaó várt minket a Múzeumhoz tartozó kávézóban. Hihetetlen bizalommal vannak a látogatók felé a kávézó üzemeltetői. Még a gyerekem is ilyen porcelánból szürcsölte a kakaóját. Igaz a 100 méterrel odébb lévő manufaktúra dolgozói is letették az ecsetet, amikor Egyeske igazi gavallér módjára, szolidan visszahelyezte csészéjét az ivóalkalmatossághoz tartozó szintén porcelánból készült tányérra. A procelánok szinte hangtalan egymáshoz érése zene minden porcelánhoz vagy törékeny tárgyakhoz konyító hozzáértő fülének. Sietve távoztunk. A csészén lévő repedésről semmit sem tudunk, vélhetően a minta része.

Szentgáli Kilátó - Majer Antal Kilátó

Még ragadt a lazúr a 22 méter magas kilátón, annyira friss volt. Érkezésünk előtt egy héttel adták át. Szinte elsőként kaptathattunk fel az istentudja hány lépcsőfokon. Szép kilátás, friss levegő, minimális tériszony. Izgalmas, madártávlatú világ. Izgalmas? Talán a madaraknak... Egyeskét leginkább a kilátó lábánál a felújításból ottmaradt acélsodrony érdekelte, ami erős, ütemes rángatás következtében rendkívül érdekes hangok kiadására volt képes.  

Pápai Várfürdő

Vizes programmal nem nagyon lehet mellélőni. Hacsak nem víziszonyos szerencsétlen gyerek. A Pápai Várfürdő télen igen ingerszegénynek mondható egy 3 éves számára. Egyetlen neki való medence van, amibe a szülei nem mehetnek be vele. Egyetlen fürdőcimborája egy elefánt csúszda. Igen gyermekbarát kialakítású, szinte merőleges csúszófelületű. Természetesen bevihetők a gyerekek a fél óránként random buborékoló hátbőrlenyúzós, fürdőalsóleszedős medencékbe is, de az idősekkel folytatott pogó a bugyborékoló vízi cuccokért nem mondható szórakoztatónak. Az örvénymedence annyira valóságos, hogy oda magamtól be nem vinném a gyereket (apa annál inkább). Az egyetlen beltéri csúszda használatára zsenge kora okán nem jogosult. Érdekelte a víz, de sokkal titokzatosabb volt a mindent nyitó színes, műanyag karórára emlékeztető karperec működési mechanizmusa, vagy a karkötővel működtetett ajtók ki-be csukása. És mivel volt lift is nagyon nem unatkozott elszőszülöttünk.

Imígyen szólott a mi legutóbbi utazásunk egynehány programpontjáról készült tudosítás. Ha elutaznánk még ebben az évezredben, hivatkozva arra, hogy ez a mostani, milyen üdítő volt, azonnal helyzetjelentek.