anyatudja

De anya nem csak ezt tudta, tudja! Miközben járt a kezem (ajándékgyártás), fejben teljesen elmerültem az anyai mentális szkillek felsorolásában. Milyen sokrétűen változik az ember tudása, amikor gyermeke születik. Nyilván közhelyszagú gondolat, de hát minden közhely magja igaz. A teljesség mindennemű igénye nélkül ezekkel bővült a mit-tudok-mióta-anya-vagyok repertoárom:

• Anya tudja, hogy létezik a “szülési amnézia” (saját terminus technikus): paretomami blogján olvastam, hogy a nők fejében van egy kis manó, aki szülés után megébred és szétzúzza a szüléssel kapcsolatos fájdalomemlékeket. Igen kreatív és képszerű felfogás arról, ami valójában történik a szülés után. Esetemben is minden megszépült és elmúlt, még ott a szülőágyon, amikor megfogtam a manószerű gyerekem. Amikor elvették, akkor azonban határozottan úgy éreztem, mintha nemrég szültem volna… UPDATE: a szülési amnézia annyiszor élhető át, ahányszor szül az ember.

• Anya tudja, hogy a mennyiségi átváltások (még mindig) nem bölcsészbarát feladványok: a babamérlegen megjelenő 0.06 érték grammra átfordítva nem 6, hanem 60! Szegény gyerek az első itthoni etetésre 120 gr anyatejet kapott gyenge matekos anyjától… (mentségemre szóljon nincs érettségim matematikából, mivel az első, 2005-ös kétszintű érettségin viszgáztam) UPDATE: A második gyerekkel durvulnak a dolgok. Már megjelenik a különböző mértékegységek közti átváltás is. Egyszerre számolunk grammban és mililiterben.

• Anya tudja, hogy a csecsemők tényleg tudnak pont rosszkor anyagcsere-folyamatokat művelni: a kórházban fiam lepisilte a pelenkázó szomszédságában alvó újszülött társát, illetve pont akkor csinált le, amikor rátettem volna a friss, ropogós pelust az őt látogató rokonok előtt… minő gyakorlatlan anya! UPDATE: Nemcsak a csecsemők ürítenek rosszkor. Télvíz idején a kezeslábasba behúzott 3 év körüli is. Vagy kocsiba beszíjjazott nagytestvér. Vagy esős időben vízhatlan overálba kertbe kicsapott óvodáskorú. Őrá is pont rosszkor jön rá...
• Anya tudja, hogy a réteges öltöztetés a rugdalózó alatt kezdődik: mindennek a body a fundámentoma (egy református ének szabad átköltése)
• Anya tudja, hogy az elvek a szüléssel szublimálódnak: mert igenis, ha torkaszakadtából, vigasztalhatatlanul bömböl kap szilikon cumit, ha fogzik, köztünk alszik, ha 24 órában sír, akkor magamra kötve főzök, ha a sárban akar fetrengeni, akkor veszek vízhatlan ruhát, a sor folytatható… És itt most nem a gyerek 100% elkényeztetéséről van szó, vagy arról, hogy hisztivel minden elérhető, hanem arról, hogy minden első gyermekét váró nőnek vannak ködös elképzelései, jungi ősképei, hozott, öröklött, nevelt gyermeknevelési elvei, amik a csemete megszületése után formálódnak, a gyermekhez igazodnak. Feltéve, ha egyetértünk a szükséglet szerinti neveléssel (hú, de furcsa ez a pár szó egymás mellett).
• Anya tudja, hogy rettentően hasonló dolgok esetenként teljesen mások: homlokrakodó és markoló közti különbség, vagy a daru és a betonpumpa esete (tudom, hogy sokaknak ez triviális, no, de na…)

…és anya még rettentően sok mindent tud, csak eddig tartott ma a gyerek alvása…

… az év. Azt hiszem, az igazán hárdkór szilveszterezők is észrevették, hogy a második munkahetet sepertük a hátunk mögé… Kiscsaládunk is felocsúdott az jóból. Apa hosszú munka nélküli hetek után visszapattant a mókuskerékbe…  A családra jellemző sűrítés is megmaradt, sajnos-hál’ Istennek. 5.-én anya elment az anyadoktorbácsihoz és egyúttal (félig) lemondta az internet/tv előfizetést, mert apa nevén kötjük újra, ugyanis akkor kapunk egy tabletet (kis magyar Gazdálkodj okosan! by us). 6.-án újra lemondta és postázta a szeptoboxot, miután beszerelte egy “mémes T* bácsi” az új szolgáltatást. 7.-én megnézte anyát Bojivédőnéni is. 8.-án szusszantunk egyet, 9.-én kicserélték a vízórát és sokkolták anyát a szétfagyott kerti csappal… “Asszonyom azonnal hívjon szerelőt, mert itt ömleni fog a víz, ha kiolvad…” Köszönöm a szíves tajtékoztatást, akarommondani tájékoztatást! 10.-én pihinap, 11.-én mise/IT, este házicsoport, éjfélre ágyba is került a kiscsalád. Éjjel apán kitört a krach… Tehát, elkezdődött az év.

… a betegség-mizéria. Sógornőmmel már-már hitetlenkedve álltunk a tény előtt, miszerint gyermekeink 3 hónapja egészségesek. Aztán üdv december és az év utolsó hónapja hozta a rontást is, orrszívás, hányásig köhögés és egyéb nyalánkságok formájában. Apa január 11.-én éjjel beteget jelentett (volna, ha ébren lett volna. Mivel ő aludt én hallgattam a köhögését, szipogását…)  Hátha nem kapja el a gyerek felkiáltással, átteleportáltam Egyeskét a saját ágyába. 12.-én apa újra itthon. Egyik szemünk nevet, a másik sír… Garantáltan elkapjuk apától… 13.-a reggel gyerek hőemelkedéses, kicsit étvágytalan, anya pocakja vészjóslón keményedik (25. héten, ez mi ez?). Délutánra gyereknek magas láz, anya be kórház, nézzenek már rám. Anyával no para, gyerek közben otthon hány… Hol van már a normann fenyő illata? Kellemes félig megemésztett étel és gyomorsav szag elegye lengi be a lakást, mikor anya hazaérkezik. Mindenhol jó, de legjobb otthon, tudja ezt anya is és nekilát takarítani. Velkám virulens vírus, állj ki ellenem, ha mersz! És mert… Éjjel nem alvás, kinti gyerek 6 óránként lázas, benti gyerek lázasan teper, lehet, hogy hörcsög??? Azt hiszem egyedül akkor csihadott volna le a hasamban a kölök, ha fejen állva aludtam volna… Én botor, miért nem próbáltam ki? Szerdán gyerek jobban, nincs láz, csak hőemelkedés, apa megint itthon, jól eső visszaesőfélben. Csütörtök apa dolgoz, gyerek lázas megint, jön egy kis takony és köhögés. YES! Szebb sormintát ki se tudtam volna találni. 22.-én még mindig szerelmesen búg az orrszívó-porszívó, nyakaljuk a köptetőket és kiváltottuk a titkos-fegyver kúpot is. Azt hiszem, már gyógyulunk. Apa köszöni, jól van. Anya még nem tudja hányadán áll ezzel a kérdéssel…

… a fészekrakás. Új év, új gyerek, újra házalakítás. Egyeske születése előtt kicsaptuk onnan a falakat, ahol voltak, ahol nem voltak, oda felhúztunk. Az ajtókat befalaztuk, másik helyen lyukat vágtunk az újaknak. Megújultunk! Most jön az új jövevényke, úgyhogy ütvefúróra fel, jöhet az átalakítás! Sajnos most a változás egyetlen szobacserében kulminál. Hogy felesleget ne raktározzunk és “legyen végre rend” alapon átválogattam a tizenpár doboz gyerekruhát a szekrény tetejéről. Jelentem nem kell vennem semmit. Fel tudom ruházni a kettes számú női klinika csecsemőosztályán velünk együtt, vagy előbb, vagy később születendő mindenféle méretű és nemű ujjszülöttjét egészen 2 éves koráig. Utána elengedem a kezüket. Minden hónapra, méretre, évszakra van megfelelő ruhaneműnk, babakelengyénk… Pedig azt hittem, soppingolhatok végre egy kicsikét. Szobacsere… snassz… Ha már szobacsere, akkor a nappaliból is vigyük már ki a nagy tálalót. Nem jól pakolható, sok a felesleges dolog benne. Na! Alakul a házrendezés!

… a mi legyek, ha nagy leszek. Apa gondolkodóban… Ül a kidőlt tölgy törzsön, mint Milne medvéje: “Gondolj, gondolj! Munka = hivatás, munka és hivatás, munka megengedő/ kizáró vagy hivatás, munka és/ vagy hivatás…” Halmazműveletek apa módra. Ha hivatás, akkor tanulás. Ha tanulás, akkor munka off. Gyerek óvodaköteles. Menjen, ne menjen? Úgyis itt a következő newszülött. Anyának záros határidőn belül hadrendbe kell állnia? Hoppácska. Anya inkább gőzerővel horgol, betörni kíván a bababizniszbe. Kötőtűvel álmokat sző, és álmatlan hajnlokon keresi a piaci rést… Talán a Bóbó-Bibi**?

*mérges T, nagy nyomtatott kissé lehajlott szárú T, Ábi fiam szerint ez a típusú T mérges, mert ráncolja a szemöldökét (a gyerekem 2,5 évesen irodalmi alakzatokban és szóképekben gondolkodik – *büszke*)

**Bogyó és Babóca Ábi kiejtésében

Ilyen heuréka-érzésem volt akkor, amikor elkezdtem tortázni. Majd kisvártatva láttam, hogy blogok milliói szólnak házi, önjelölt és/vagy hivatásos cukrászok sütemény csodáiról, és cukrász technikai fejlesztéseiről (házi fondant, fomratorták stb). Maradtam magamnak… A családom nem kis örömére.

Pedig már olyan delíriumos elképzeléseim is voltak, hogy nyitok egy saját cukrászdát, vagy muffinozót, vagy egy bánom-is-én-mit… Aztán egy ismerősöm ismerőse megnyitotta a saját cukrászdáját… (Egyébként az Asztalkáról beszélek:) Nem leszek én második! Nem kell a cukrászda ötlet! Poshadjon meg mindenki tortája! Majd én megmutatom, hogy meg tudom találni a piaci rést!

Talán… majd máskor, vagy máshol. Egy messzi, távoli galaxisban… Esetleg… Mert ugye, a horgolással is így jártam. Minden fiatal anyuka hogy-hogy nem megtanul horgolni. Természetesen az is lehetséges, hogy már a ded érkezése előtt is tudott. Mindenesetre maci-nyuszi-cica sapiból és horgolt tutyik, babatopánok tömkelegétől próbálnak megválni készítőik mindennemű felületeken, úgyhogy vagy merőben mást fogok horgolni, mint ők, vagy tovább keresek, mivel törhetek be ("kaput, falat").

Egy nagy gond van velem az ilyen feltalálósdi terén: nem szeretek túl nagy pénzmagot mozgósítani az aktuális találmányhoz. Vegyük a tortázást. Gagyi habnyomóval nem lehet barokk cirádákat és rokokó kagylókat pingálni egy tortára. Megfelelő fondantsimító hiányában a felapplikált fondant sem lesz megfelelő (csak olyan tódozott-fótozott). Persze vannak tippek, trükkök, praktikák… Találtam már arra is megoldást, hogyan kell házilag könyvet kötni…

Maradjunk annyiban, hogy inkább kerestem egy könyvkötőt a közelemben, mert olyan közérthetően volt megfogalmazva a könyvkötés folyamata, mint É. Kiss Katalin Grammatika könyve (elnézést a hasonlatért! Ezt leginkább magyar szakot végzettek értik. De kedvcsinálóként hozok majd egy idézetet).

Ennyit a drága apparátokat kiváltó költséghatékony praktikákról.

Azért szeretek még sütni! Úgyhogy lejegyzem a jól bevált recipéket (pl. piskóta fronton) és mellékelek egy-két guszta képet is a művekről. Nem mintha lehetetlen lenne találni az ezer csillió guglis kép közül az enyémhez hasonlót. De azért csak büszke vagyok rájuk! És többségüket az igen aktív Ábi mellett készítettem… Már csak ezért is. És egyébként is, minek magyarázkodom?!

Piskóta tészta:

20 dkg finomliszt

30 dkg cukor

7 tojás

7 ek víz

1 csomag sütőpor (ha a tojások megfelelően vannak kidolgozva, elhagyható, enélkül is felemelkedik)

1 csomag vaníliáscukor

1 citrom reszelt héja (szánalmas, hogy hozzá kell tenni, hogy kezeletlen héjú citromé…)

ízlés szerint mandula-, rum aroma

Elkészítés:

Egyetlen titka van a jó piskótának: külön a tojásokat! Slussz-passz! Tehát, kimérünk mindent. 4 tálra van szükségünk. Egybe megy a liszt, egybe a cukor, egybe a sárgája, egybe a fehérje.

A legnagyobb a sárgájás tál legyen, mert ebbe jön bele apránként mindenki.

Először a fehérjét verjük kemény habbá. A fehérjés keverőt bele lehet tenni a sárgájába, de fordítva nem! Ha adunk egy kis sót a fehérjéhez keményebb habot kapunk. A hab keménysége egyébként függ a tojások frissességétől és hőmérsékletétől is.

A 7 sárgáját összekeverjük a cukorral, vaníliás cukorral, és a 7 ek vízzel. Mehet a masszába a citromhéj, meg a többi extra is (aromák).

A cukros-sárgájás masszába apránként beletesszük a sütőporos lisztet és a fehérjét. Apránként értsd: egy ek ilyen, egy olyan. És nem összerobotoljuk a dolgokat, vagy mindent egybe oszt kavarunk rajta, hanem figyelünk arra minnél kevésbé törjön a fehérje hab. Így szépen felemelkedik a piskóta.

Vegyük azt például, hogy az ember gyerekén rajta van a süthetnék és segíteni akar anyának. És azt is tételezzük fel, hogy (tfh – emélkszünk matematikából a bizonyításokra?:) a gyerek a már kész fehérjehabba beleoktrojálja a püspökkenyérhez való 60 dkg lisztes aszalékot és kever rajta egy 5-ös fokozat+TURBO gomb kombóval egy jó kiadósat (értsd, a faltól az ágyig minden olyan /pedig külön szobában van az asztal és az ágy/)  – na, ilyen esetben a piskóta nem emelkedik sehova, 15kg sütőpor segítségével sem. Olyan laposan sül, amilyen magasan alapból állt a formában.

Annyit még a tészta kidolgozásához, hogy nem kevergetjük a masszát, inkább takargatjuk a masszával az adagolt fehérjét. Akkor minden szép lesz és jó.

Sütés:

Előmelegített sütőben sütjük. Én igen magas fokozaton sütöm, kevés ideig. Ez 180C°-ot jelent és kb. 20 percet. Közben nézem, hogy odaég-e, vagy sem. Csinálok egy tűpróbát, ha azt látom, hogy talán kész. Nem hagyom a sütőben kihűlni, mert akkor tiszta párás-nedves lesz. Inkább kiveszem. Tudom, összeesik, meg jajj, de nekem mégsem esik össze.

A tészta nem fojtós, nem mállós-morzsálódós. Lehet, hogy egyeseknek nagyon édes (lehet kevesebb cukorral)…

Ezeket is ebből a receptből csináltam: